Magyar Pedagógia

Az alsó tagozatos tanulók (nem) rugalmas stratégiahasználatának követése szemmozgás-vizsgálattal matematikai szöveges feladatok megoldása során

2025-02-03T08:31:44+00:00

A tanulók matematikai gondolkodása és teljesítménye kulcsfontosságú iskolai sikerük szempontjából. Noha számos szabványos teszt létezik a matematikai teljesítmény mérésére (amelyek készségeket, tartalmi ismereteket és stratégiákat egyaránt magukban foglalnak), az utóbbi évtizedekben különös figyelmet kaptak a diákok matematikai problémamegoldás során alkalmazott stratégiahasználatának mérésére irányuló kutatások. Az általános iskolai matematikai szöveges feladatokat használva, rengeteg bizonyíték gyűlt már össze a diákok rugalmatlan és nem hatékony stratégiahasználatáról. Az általános iskolások erősen hajlanak az előírt minták vagy algoritmusok követésére (Csíkos és Szitányi, 2020) a szövegesfeladat-megoldás során. A diákok által alkalmazott különféle megoldási stratégiák különféle módszerekkel, köztük a szemkövetéssel is kimutathatók (Strohmeier et al., 2020). Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy a tanulóknak mennyire rugalmas a stratégiahasználata a szöveges matematikai feladatok megoldása során. Eredményeink azt mutatják, a tanulók mereven ragaszkodnak a már meghozott döntéseikhez, nem változtatnak azon még egy újabb lehetséges megoldás ismeretében sem. A szemmozgásvizsgálat eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy a tanulók legtöbbször nem vizsgálják meg a szöveges válasz mellett elhelyezett segítő ábrát, pedig az segítségükre lenne a válaszadásban. Az eredmények fontos elemei lehetnek a matematika tanítás módszertani elemeinek bővítésében. A pedagógusok nagyobb hangsúlyt fektethetnek arra, hogy a tanulók felül tudják bírálni már a korábban meghozott -jónak ítélt – válaszaikat, más, tágabb értelemzés megismerése után.

Milyen zenei attitűdökkel kezdik gimnáziumi tanulmányaikat a tanulók?

2025-02-04T20:31:04+00:00

Jelen kutatás a gimnáziumi ének-zeneoktatás kihívásait és aktuális helyzetét kívánja feltárni. A kutatásban 4 és 6 évfolyamos gimnáziumi osztályokba jelentkező tanulók (N= 427) vettek részt egy kérdőíves vizsgálat keretében. A kutatás célja, hogy feltárja a tanulók milyen zenei tapasztalatokkal és attitűdökkel érkeznek az általános iskolából a gimnáziumba. Az eredmények azt mutatták, hogy a tanulók az általános iskolában leginkább az idegen nyelvet, történelmet, matematikát és a kémiát tanulták a legszívesebben, míg az ének-zenéhez elutasítóan vagy közömbösen viszonyultak (átlag= 3,18). Az eredményekből kirajzolódott, hogy az általános iskolai évek alatt gyakran változott az ének-zenetanár személye, kirívó esetekben előfordult, hogy hét-nyolc énektanár is tanította az ének-zenét egy adott általános iskolában. Az alsó tagozaton az órákat a közös éneklés és a ritmikai készségfejlesztő feladatok jellemezték, ezzel szemben a felső tagozaton már több esetben elmaradozott az éneklés a tanulók elmondása alapján. A tanulók a nagyobb hangterjedelemben történő éneklést és a hangtávolságok felismerését és éneklését találták a legnehezebb énekórai feladatnak, míg a ritmikai készségeiket alapvetően pozitívan ítélték meg. Az énekóra pozitívabb megítélése érdekében a tanulók többsége az éneklést, a zenehallgatás és a tananyag modernizálását szorgalmazta közvetlenül utalva a könnyűzene - iskolai keretek közt történő - tanulásának lehetőségére.

Egyéni különbségek egyetemi hallgatók mesterségesintelligencia-használatában

2024-11-27T13:41:07+00:00

Jelen tanulmány az egyetemi hallgatók mesterséges intelligencia-írástudását vizsgálta az európai felsőoktatás kontextusában, különös tekintettel az írástudás kulcsdimenzióira, azok tanulási alkalmazására és az egyéni különbségekre. Egy nem reprezentatív kényelmi mintán (N=226) végzett kérdőíves adatgyűjtés során 15 konstruktumos kérdőívvel végeztünk adatgyűjtést. Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatók tudatosságot mutattak az Etikai kérdések és a Felelősségvállalás dimenzióiban, ugyanakkor alacsony vagy mérsékelt tudásszintről számoltak be az Általános attitűd és a Tanulási célú attitűd dimenziókban, rávilágítva az MI oktatási kontextusokba történő integrációjának hiányosságaira. A legalacsonyabb értékelést a Tanárok hatása dimenzió kapta, jelezve az intézményi támogatás korlátozott mértékét. Regressziós modellezéssel négy fő magyarázó dimenziót azonosítottunk a Tanulási célú attitűd vonatkozásában: a pozitív Általános attitűd és az Észlelt hatékonyság növelték az MI integrációját a tanulási folyamatokba, míg a Felelősségvállalás enyhén negatív hatással volt rá. Az Önhatékonyság mutatta a legerősebb pozitív hatást, rámutatva a magabiztosság fontosságára az eszközök kiválasztásában és alkalmazásában. Számos szignifikáns egyéni különbség is azonosítható volt a mintában. A férfi hallgatók magasabb tudásszintről számoltak be a Tapasztalat, a Tanulási célú attitűd és az Önhatékonyság dimenziókban. A fiatalabb hallgatók jobb Elméleti tudással rendelkeztek, míg az idősebbek nagyobb Hajlandóságot mutattak az MI technológiák megismerésére. A gazdasági területen tanulók magasabb tudásszintről számoltak be bölcsészettudományi és neveléstudományi képzésekre járó társaikkal szemben a Tapasztalat és a Megbízhatóság dimenziókban. A levelező képzésben tanuló hallgatók magasabb tudásszintről számoltak be az Etikai kérdések és a Felelősségvállalás terén, míg a nappali tagozatos hallgatók jobb Elméleti tudást mutattak. Az eredmények összhangban állnak az MI írástudás korábbi kutatásaival, és kiemelik az oktatási környezetben jelentkező hiányosságok áthidalására irányuló célzott beavatkozások szükségességét. A jövőbeli kutatások során érdemes lenne vizsgálni az MI írástudás longitudinális változásait, valamint az oktatók MI írástudásának szerepét a hallgatói percepciók és tanulási kompetenciák alakításában.