Magyar Pedagógia

Társadalmi egyenlőtlenségek intézményi szintű megjelenése, különös tekintettel a hátrányos helyzet differenciáló hatására

2026-04-09T10:56:26+00:00

A gyermek- és serdülőkori mentális egészség kedvezőtlen tendenciái szoros összefüggést mutatnak a szocioökonómiai hátrányokkal, miközben az adminisztratív kategóriák változásai torzíthatják a társadalmi kitettség statisztikai láthatóságát.

A kutatás célja a hátrányos helyzet több szinten történő megjelenésének vizsgálata, valamint annak feltárása, hogy ezek a mintázatok miként jelennek meg a tanulói összetételben és az iskolai teljesítményben a Sarkadi járásban. A vizsgálat kvantitatív, retrospektív, másodlagos adatelemzésen alapul, országos, járási és intézményi szinten, kilenc általános iskola adatai alapján.

Az országos adatok 2010/2011 és 2024/2025 között a hátrányos helyzetű tanulók számának 79,4%-os, a halmozottan hátrányos helyzetűekének 58,8%-os csökkenését mutatják, miközben az integráltan oktatott sajátos nevelési igényű tanulók aránya 69,9%-kal emelkedett. A Sarkadi járásban a HH és HHH tanulók együttes aránya 65,7%-ról 42,1%-ra mérséklődött. Az intézményi szintű elemzés ugyanakkor tartós különbségeket jelez: az egyik iskolában a HH/HHH arány tartósan 70–85% között, míg a másikban 10–20% között alakul, az ingyenes étkezés aránya pedig 84,2% és 21,5% között mozog.

Az eredmények arra utalnak, hogy az adminisztratív változások nem feltétlenül tükröznek valós társadalmi javulást, ami indokolttá teszi a célzott, iskolai szintű prevenciós beavatkozások alkalmazását, különösen a magas kockázatú térségekben.

Mesterséges intelligencia az oktatásban: pedagógusi attitűdök, digitális kompetencia és fejlesztési szükségletek

2026-06-26T14:56:52+00:00

Az MI oktatási használata egyre inkább szorgalmazott mind nemzetközi, mind hazai szinten, azonban a pedagógusok attitűdjeiről, MI-használati szokásairól kevés empirikus adat áll rendelkezésre. Jelen tanulmány célja ennek az űrnek a betöltése, megvizsgálva, hogy a magyar pedagógusok milyen attitűdökkel, digitális kompetenciákkal, intézményi feltételekkel és fejlődési szükségletekkel rendelkeznek az MI oktatási integrációja kapcsán. Az adatgyűjtés 180 pedagógus bevonásával történt, különböző iskolatípusok bevonásával, egy nemzetközi szakirodalom alapján fejlesztett kérdőív segítségével. A feltáró és a megerősítő faktorelemzés alapján öt megbízható és megfelelő reliabilitással rendelkező faktor azonosítható, melyek a pozitív és negatív attitűdöket, a digitális kompetenciaszintjét, a fejlődési szükségleteket, illetve az intézményi tényezőket mérik. Az eredmények alapján a digitális kompetenciaszintje előre jelzi az MI használat gyakoriságát, valamint hatással van az attitűdök alakulására is. A fejlődési szükségletek tekintetében elmondható, hogy a pedagógusok úgy érzik, hogy szükségük van továbbképzésekre, gyakorlatban is használható segédanyagokra, míg az intézményi tényezők közül főként a vezetőség hozzáállása és támogatása a meghatározó. Klaszterelemzés segítségével három pedagógus profilt állítottunk fel az attitűdök, kompetenciaszint, fejlődési hajlandóság és az intézményi tényezők mentén. A három csoport mindegyik más és más támogatást igényel, amely jelzi a differenciált továbbképzések szükségességét, amely figyelmet fordít a kompetencia fejlesztésére és az intézményi környezet megerősítésére.

Egy gerontagógiai tanulási folyamatmodell empirikus és fogalmi kiindulópontjai

2026-07-13T11:34:05+00:00

A tanulmány egy több ciklus során formálódó gerontagógiai tanulási folyamatmodell ötödik fejlesztési ciklusát vizsgálja, és azt elemzi, hogy ebben a szakaszban milyen didaktikai és tanulásszervezési elvek stabilizálódtak intézményi idősellátási környezetben. A kutatás olyan tanulási helyzetekre irányult, amelyek nagyon idős, heterogén kognitív és fizikai állapotú résztvevők számára szerveződtek, ezért a fejlesztés központi kérdését a hozzáférhető, követhető és fenntartható tanulási alkalmak kialakítása jelentette.

Az elemzés két adatforrásra épült. Egyrészt hat csoportos reflexiós interjú kutatói memókban rögzített 70 reflexiójára, másrészt 52 tanulási alkalomhoz kapcsolódó strukturált megfigyelési lapra. A reflexiós anyag kvalitatív feldolgozása tematikus elemzésre támaszkodott, míg a megfigyelések leíró és értelmező elemzése a figyelmi, érzelmi és részvételi mintázatok feltárására irányult. Az adatforrások integrált értelmezése alapján hat, egymással összefüggő tematikus terület rajzolódott ki. Ezek a ritmus- és kognitív terhelés szabályozása, az aktiválás és konszolidáció, a biztonságos interakció és differenciált bevonás, a vizuális és materiális tanulástámaszok szerepe, a narratív és életút-alapú kapcsolódás, valamint a témadinamikus szervezés és a fenntartható megvalósítás.

Az eredmények arra utalnak, hogy az ötödik ciklusban a fejlesztés súlypontja már nem új programtípusok kialakításán, hanem a korábban formálódó tanulásszervezési megoldások összehangolásán és a tanulási folyamat belső szerkezetének finomhangolásán volt. A vizsgálat alapján egy gerontagógiai tanulási folyamatmodell írható le, amelyben a strukturált tanulási ív, a funkcióhoz rendelt módszertani eszközök és a horizontális szabályozó elvek együttesen teszik lehetővé az adaptív és fenntartható tanulásszervezést. A tanulmány elméleti szinten a gerontagógia szakdidaktikai értelmezéséhez, gyakorlati szinten pedig az intézményi időskori tanulás szervezési elveinek pontosabb leírásához járul hozzá.