Az iskolai lemorzsolódás intézményi jellemzői

Absztrakt

A közoktatásból való lemorzsolódás szakpolitikai színtéren az egyik legnagyobb prob-léma, amireaz utóbbi évtizedben kiemelt figyelmet fordítanak(Lamb, Markussen, Teese, Sandberg,& Polesel, 2011; Levin,2011). Az iskolábóllemorzsolódott fiatalok a későbbi-ekben gyakran nem szereznek szakképesítést, ami miatt nagyobb rájuk nézve a munkanél-küliség kockázata, alacsonyabb jövedelemhez jutnak majd, növelvea szegénységi kocká-zatot, illetve alacsonyabb adóbevételt is jelent az államnak. Mivel a probléma igen jelen-tős,népszerű téma lett mind a nemzetközi, mind a hazai neveléstudományi szakirodalom-ban és az oktatáspolitikai közbeszédben. A tudományos kutatások feladata ezért kiemelt jelentőséggel bír, hiszen a lemorzsolódás okait és a védőfaktorokat vizsgáló kutatások eredményeire támaszkodnak azok a programok, amelyek csökkenteni hivatottak a korai iskolaelhagyás mértékét. A kutatásokra alapozva épül jelzőrendszer, aminekfeladata a veszélyeztetett gyerekek azonosítása, és hosszabb-rövidebb kifutású programok indulnak annak érdekében, hogyorvosolják azokat a nehézségeket, problémákat, amelyek a lemor-zsolódáshoz vezethetnek. Tanulmányunkkal ezt a folyamatot szeretnénk mi is szolgálni:egyfelől a nemzetközi és a hazai szakirodalom összefoglalásával, másfelől–részben rend-hagyó módon –iskolaszintű adatokkal, melyek megmutatják, mely területen vannak ve-szélyeztett intézmények,és milyen tényezők választják el a magas lemorzsolódási kocká-zatú iskolákat az alacsonyabb kockázatútól, valamint mely tényezők eredményezhetnek e téren reziliens iskolákat.