A kollaboratív problémamegoldó képesség mérésének elméleti és módszertani megfontolásai Egy pilot kutatás eredményei

Absztrakt

Azinfokommunikációs technológia (IKT) rendkívüli sebességű fejlődése, az ezzel –töb-bek között –összefüggésben jelentkező nagymértékű gazdasági és társadalmi változások a munkaerő-piaci igényeket isátrendezik (Kozma, 2009; Molnár, 2011). A 21. század egyre inkább újszerű, 21. századi képességeket követel munkavállalóitól(Binkley,Erstad,Herman,Raizen,Ripley,Miller-Ricci, &Rumble, 2012). A kollaboratív vagy csoportos problémamegoldó képességegyike ezeknek a modern munkahelyeken nélkülözhetetlen képességeknek(Neubert,Mainert,Kretzschmar, &Greiff, 2015). Vitathatatlan fontosságú fejlesztéséhez megfelelő mérőeszközökre is szükség van, melyekkel a fejlődés mértékét nyomon követhetjük.Annak ellenére, hogy aktuálisan több nemzetközi kutatócsoportnak iscélja a konstruktumempirikus meghatározása, nincsen konszenzus arról, hogy pontosan mit értünk alatta.Kevés empirikus tapasztalattal rendelkezünkaképesség kapcsán, illetve számos vitás kérdés megválaszolása, módszertani akadály leküzdése előtt állunk egy jól működő, a képesség mérését lehetővé tevő mérőeszköz kialakításának útján. Jelen tanulmányban ismertetjük a kollaboratív problémamegoldó képesség mérésének módszertani kihívásait, illetve az eddig született megoldásokat, mérési irányzatokat.Ezzel összefüggésbensaját, a képességre irányuló kutatásunk módszertani megfontolásaités első eredményeit, tanulságaitis közöljük.