Egyetemi hallgatók nyelvtudása és viszonyulása a nyelvtanuláshoz

Absztrakt

A magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók sikeres nemzetközi érvényesüléséhez elengedhetetlen a szakmai kommunikatív kompetencia fejlesztése, mivel a többnyelvűség és a szaknyelvi tudás előnyöket biztosít a globalizált munkaerőpiacon. Kutatásunk célja annak feltérképezése volt, hogy milyen nyelvtanulási úttal és motivációval, milyen nyelvtudással, nyelvhasználati szokásokkal, nyelvtudáshoz és nyelvvizsgákhoz való hozzáállással rendelkeznek a hallgatóink.  Végső célunk pedig az, hogy az eredmények tükrében alakítsuk szaknyelvoktatásunk tartalmát. Kérdőíves lekérdezésünk eredményei alapján elmondható, hogy célcsoportunk az európai átlag feletti nyelvtudással rendelkezik angolból, több nyelven tanult, a magyar törvényi előírásoknál hamarabb kezdett nyelvet tanulni, és ezt a közoktatás keretein kívüli tanulással is kiegészítette. Hallgatóink az európai átlaghoz képest gyakrabban használják az angoltudásukat napi szinten, a tanulmányaikhoz kapcsolódóan is. Emellett a tanulmányaik során használnak idegen nyelvű szakmai anyagokat akkor is, ha azt nem írják elő kötelezően. Az angol nyelv használata dominál azoknál is, akik más nyelvet tanultak első idegen nyelvként. Ám a korábban nyelvvizsgát szerzett hallgatók nyelvtudása általában a produktív készségek területén visszaesik a felsőoktatás ideje alatt. A hallgatók nem csak a nyelvvizsga megszerzése miatt tanulnak nyelvet, és viszonylag tájékozatlanok a magyar akkreditált nyelvvizsgák külföldi felhasználásáról. Kutatásunk eredményei alapján a magyar felsőoktatásban van már egy olyan hallgatói csoport, akiknek a nyelvtudási szintje és a nyelvekhez való viszonya lehetővé teszi a komplexebb nyelvtanítási formákat, és ennek részeként a transzverzális ismeretek és készségek fejlesztését idegen nyelven.

Kulcsszavak: szaknyelvoktatás, nyelvtudás, viszonyulás a nyelvtanuláshoz, nyelvtanulási út, nyelvhasználat