A kontextus szerepe a tanulási motiváció kutatásában Az elmélet és a gyakorlat távolságának egy megközelítése

Absztrakt

Sokat tudunk arról, hogyan jelezhető előre a tanulók motivációs jellemzőiből tanulással kapcsolatos viselkedésük és teljesítményük, ugyanakkor arról keveset, hogyan segítsük a kedvezőtlen motivációs jellemzők formálását. Bár rohamosan növekszik a tanulási moti-váció kutatásának fejlődése következtében az iskolai gyakorlat szempontjából is haszno-sítható eredmények köre (l. Good és Brophy, 2008), a kognitív területek fejlesztését cél-zó programokhoz viszonyítva e kutatási terület lényegesen kevesebb, a pedagógiai gya-korlatba könnyen átültethető eredményt kínál. Ennek egyik magyarázata, hogy az 1990-es évek elejéig a kognitív terület vizsgálata szinte egyeduralkodó volt az iskola világá-ban, a tanulás kapcsán az affektív dimenzió csak az utóbbi két évtizedben került az ér-deklődés középpontjába (Bickhard, 2003; Wentzel és Wigfield, 2009). Ugyanakkor a ku-tatási terület közelmúltban indult fejlődésének figyelembe vétele mellett is jól látható, hogy nehézségekbe ütközik a tanulási motiváció témakörével foglalkozó kutatások kö-vetkeztetéseinek átültetése az osztálytermi gyakorlatba (l. Kaplan, Katz és Flum, 2012; Urdan, 2010; Turner és Patrick, 2008). Az eredmények alkalmazásának akadályai közül az egyik központi jelentőségű a tanulási motiváció kontextusfüggő jellegében ragadható meg. Jelen tanulmány röviden kitér a tanulási motiváció fogalmának értelmezésére, felvá-zolja a kontextuális nézőpont megjelenését az oktatástudományban, majd részletesen is-merteti a kontextus szerepét a tanulási motiváció vizsgálatában. Amellett, hogy értel-mezhetővé teszi a tanulási motiváció kutatásában az elmélet és a gyakorlat távolságának problematikáját, áttekintést kínál azokról az elméleti és módszertani dilemmákról, ame-lyek e kutatási terület fejlődését kísérik, támpontokat kínálva ezzel a tanuló és környeze-te között zajló interakciók motivációs szempontú elemzéséhez.