Az egyetemi oktatásfejlesztés gyakorlatának és értelmezésének trendjei Egy szisztematikus szakirodalom-áttekintés eredményei

Absztrakt

A felsőoktatásban megvalósuló oktatásfejlesztésről évtizedek óta gondolkodik a nemzetközi szakirodalom: a terület mára olyan összetett és több szinten értelmezhető tevékenységgé vált, amely az egyetemi oktatók-kutatók, hallgatók és munkatársak támogatása, valamint az intézményi folyamatok fejlesztése által hozzájárulhat a tanítás-tanulás eredményességéhez, a változásokra való hatékony reagáláshoz, és az egyetemi polgárok kiválóságához. Az utóbbi években az oktatásfejlesztéssel foglalkozó hazai tudományos diskurzus is fellendült, a területet érintő átfogó, magyar nyelvű nemzetközi áttekintés ugyanakkor még nem jelent meg a témában. A scoping review módszert követő szisztematikus szakirodalom-áttekintésünkben ezért az utóbbi 20 év nemzetközi irodalma alapján vizsgáltuk meg az oktatásfejlesztés értelmezésének és gyakorlatának változásait. A 6 adatbázisban végzett strukturált keresést követően 428 közlemény absztraktját ellenőriztük szűrőkritériumok alapján, majd 44 tanulmány elemző feldolgozását végeztük el. Átfogó áttekintésünkben kitérünk a fejlesztésért felelős egységek portfóliójának változásaira, célcsoportjainak és kapcsolatrendszerének bővülésére, valamint az oktatásfejlesztés fogalmának egyes átfogó értelmezéseire. Tanulmányunk a nemzetközi tapasztalatok alapján olyan fejlődési irányokra és trendekre világít rá, amelyek az oktatásfejlesztők és -kutatók hazai közössége számára is relevánsak lehetnek: reflektál a fejlesztési gyakorlat bővülésére, az intézmények mezo- és makroszintjére való kiterjedésére, az egyedi igények és a helyi kontextus meghatározó szerepére, a stratégiai szerepvállalás lehetőségeire, valamint az oktatásfejlesztés értelmezésének nehézségeire.