A nyelvtanulási autonómia, az önszabályozó stratégiák és a motiváció kapcsolatának vizsgálata

Absztrakt

Annak ellenére, hogy mind az önszabályozó tanulás (Forgas, Baumeister és Tice, 2009), mind az autonómia kutatása (Benson, 2007) több évtizedre tekint vissza, Magyarorszá-gon viszonylag kevés empirikus kutatás foglalkozik a nyelvtanulási motiváció, az önsza-bályozó tanulás és az autonómia kapcsolatának vizsgálatával. Korábbi kutatások meg-mutatták, hogy a motiváció az egyik legfontosabb előrejelzője a nyelvtanulás sikeressé-gének (Dörnyei és Ushioda, 2010), de nem esett szó arról, hogy a nagyrészt osztálytermi környezetre korlátozódó magyarországi nyelvoktatási folyamat során milyen jelentősége lehet az önszabályozó tanulásnak és az autonómiának nemcsak az osztályteremben, ha-nem azon kívül is. A nyelvtanulási eredményeinket, illetve sokszor eredménytelensége-inket (Eurobarometer, 2006) vizsgálva úgy tűnik, az osztálytermi környezet nem ad elég lehetőséget az idegen nyelvi interakciókra, így a gyakorlásra sem. Ilyen környezetben a nyelvtanulás csak akkor lehet sikeres, ha a diákok képesek a tanulási folyamatukat az osztályteremben és az osztálytermen kívül is szabályozni, és önállóan lehetőségeket ke-resni nyelvtudásuk fejlesztésére. A 2010 tavaszán lebonyolított nagymintás kutatásunk-ban (N=670) három nyelvtanulói csoport (középiskolás, egyetemista és felnőtt nyelvta-nulók) motivációját, nyelvtanulási autonómiáját és az önszabályozó tanulást segítő stra-tégiáit vizsgáltuk kérdőíves módszerrel. E tanulmányban az adatok leíró statisztikai elemzését, valamint a változók közötti kapcsolatrendszert mutatjuk be.